Mindannyiunk fejében kavargott a kérdés. De csupán a lefújást követő öt percig. Mert ez a CSAPAT...

...ez a csapat bebizonyította, hogy még mindig ott vagyunk. Tizenéve. Ott vagyunk, és számolni kell velünk az európai elitben, és egyes tájékozatlan fogadóirodák nagyot bukhatnak a lekicsinylő oddsaikon, és még a spanyol bajnok is megremeg ellenünk és csak nemzetközi segítséggel jut rajtunk tovább. És De Vitotól Lele Ambruson át Skalaáig mindenki emeljen nyilvánosan kalapot az évadban ismét legsikeresebb magyar klubnak, minden csapatsportágat tekintve is. Emeljen kalapot az ország, mert k**** jó csapatunk van. Olyan fiatal, épülő és harcos kedvű, amilyennek mindig látni szerettük volna. Köszönjük. Beszéltem a jelenlévő drukkerekkel: több játékosunk sírt. Nehéz úgy megvigasztalni őket, hogy sokunkra ugyancsak rátört a bőgési vágy. Férfi vagy nő, ilyenkor mindegy. Nem is szomorúság, üresség. Most nincs értelme játékost vagy edzőt kritizálni, meccset visszanézni. Egyszerűen csak nagyot küzdöttünk és elbuktunk. De talán annyira már nem magyarosan. Nem nagyon. Csak kicsit, éppenhogy. De jövőre veletek ugyanitt. Akkor már kisebb nyerési esélyekkel. Legalábbis a tippjátékokon. Mert a betandwin is rájön, nem vicc a rigmus: RESZKESS EURÓPA! Évek óta, de csakazértis, jövőre is, reszkess Európa... De mindenek előtt jaj a Szegednek...:) SZÉP VOLT FIÚK!